Testvértelepülésünk

Velika Pisenica

Velika Pisenica, magyarul Nagypisznice falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.

Fekvése alapján a Belovár központjától légvonalban 20, közúton 25 km-re délkeletre, a Bilo-hegység déli lejtőin fekszik. A település területe nyugat-keleti irányban 13 kilométer hosszan nyúlik el a Grebenska-patak bal partján. Ezzel az ország leghosszabb települése. Központjában két templom, iskola, egészségház, állatorvosi rendelő, postahivatal, szupermarket működik.

Története: 

A falu területe a 17. századtól népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Velika Piszanicza” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott.

Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Velika Piszanicza” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Piszanicza (Velika)” néven 201 házzal, 436 katolikus és 668 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 1.449, 1910-ben 2.524 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében az olcsó föld és a könnyebb megélhetés miatt jelentős számú magyar lakosság vándorolt be a területére. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 29%-a magyar, 27%-a horvát, 27%-a szerb, 16%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után munkatábor működött a területén. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 62%-a horvát, 14%-a szerb, 12%-a magyar nemzetiségű volt. A honvédő háború idején Nagypisznice volt az ország elsőként felszabadított községe. Az 1991. október 31-én indult akcióban a helyi horvát erők mellett főként belovári különleges rendőri alakulatok vettek részt. Két horvát harcos halt hősi halált, tizenketten pedig megsebesültek. 2011-ben 1.065 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Nevezetességei: Szent Lázár tiszteletére szentelt szerb pravoszláv parochiális temploma, Jézus szíve tiszteletére szentelt római katolikus templom, A református templom, Edo Murtić (festőművész) szülői háza.